Az emberiség az időtlenségből jön, majd akkurátusan beosztja az időt, időfüggővé válik, naptárt, órát készít, láthatóvá teszi az időt, s mostanság mintha egy újabb időtlenség, „széles jelen” felé haladna az informatika jóvoltából.
Az emberiség a térből alakítja az időt, majd lineárisnak és cirkulárisnak tekinti, és sokféleképpen gondol rá. A magyar az ősmúltat és a múltat „szegmentálta” (elbeszélő múlt, analitikus múltak), majd ezek is elmúltak. Több tucat helyről jöttek el nyelvészek, filozófusok, irodalmárok, szociológusok, hogy beszéljenek tudományuk idejéről. A plenáris előadásokat Tolcsvai Nagy Gábor, Pomozi Péter tartották, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, valamint Pátrovics Péter elküldték előadásaikat. 2003 óta Egerben minden szeptember végén és október elején szemiotikai tanácskozás van, mindegyik anyaga kötetben is megjelenik: a tavalyi konferencia anyaga idén Multikulturalitás címmel. A tanácskozás utolsó napján Voigt Vilmos elnök elárult egy titkot: a 2018. évi Semiotica Agriensis témája a titok lesz. (Minden egyéb értesítés helyett…)
Gondolatok a konferenciáról:
– az időt nem mi alkotjuk, de mi klasszifikáljuk
– az idő a kommunikációban és a kommunikációelméletekben
– ritka a szemiotikában a szigmatikai vizsgálat, de most van: az óra
– a közösségi média gyorsítja az időt (mások ezért lassítják: slow movement)
– óra alapú után perc alapú társadalom
– térképeink az idő miatt gyorsan elavulnak
– van filmidő, és van korosztályos idő is
– a bunkofon helyettesíti a pontosságot
– az óra kettős indexikalitás; Melyik óra jobb, amelyik áll vagy amelyik siet? Az a jobb, amelyik áll, mert az naponta kétszer jó időt is mutat.
– a francia forradalom naptárreformja, az obi-ugorok 13 stb. hónapja
– vajon miért olyan gazdag a régi magyar múltidő-rendszer?
– az „atompapság” feladata lenne a felejtés megakadályozása…
Egerben az időnek komoly történelmi szerepe van: az Egri csillagokban felvillan Bárdy György kezén egy óra…
További képek elérhetőek képgalériánkból.
(Kép és szöveg: BG)
