Semiotica Agriensis – tizedszer
„Nincs ősz szemiotika és Eger nélkül” így kezdődött az idei Semiotica Agriensis (egri szemiotikai konferencia) is. A magyar szemiotika, azaz jeltudomány egyetlen bázisa a Magyar Szemiotikai Társaság. Tíz éve, az egri Eszterházy Károly Főiskolával együtt tematikus, tudományközi konferenciákat rendeznek a mai magyar valóság jelviszonyainak leírására, elemzésére. Így a magyar szemiotika második legfontosabb bázisa Eger lett.
A szemiotika a sokoldalú jeltudomány nemzetközi megnevezése. A bennünket körülvevő világ kaotikus és szervezett jelekre bontható. A szemiotika lehetőséget kínál a természeti-társadalmi-kulturális viszonyok (hálózatok, rendszerek) tanulmányozására, elemzésére. A szemiotika az orvosi tünettanból nőtt ki, s fokozatosan lett a 20. században tudományközi, összefoglaló tudomány, illetve módszer. Az 1960-as években világszerte fellobbant tudományos érdeklődés mára alábbhagyott (más tudományos divatok következtek), de a világon sok helyen van szemiotikai kutatás, egyetemi oktatás. A magyar szemiotika központja Budapest mellett tehát Eger lett az elmúlt évtizedben.
A Semiotica Agriensis 2003-ban egy korai interdiszciplináris összefoglaló munkára emlékezve kezdődött: Apáczai Csere János Enciklopédiájának szemiotikai és anyanyelvi jelentőségét tárták fel a kutatók. Az egyszerinek szánt konferencia H. Varga Gyula javaslatára lett rendszeres. Ezt idézték fel a 2012. szeptember 28-án kezdődött háromnapos konferencián, amelynek izgalmas fő témája „A test szemiotikája” volt. De milyen út vezetett eddig? A 10 éves ünnepre összeállított füzet tanúsága szerint ilyen témákat tárgyaltak meg: a szemiotika haszna (2004), társadalomszemiotika (2005), tipológia (2006), abdukció (jelentéstulajdonítás, 2007), utazás (2008), ikonikus fordulat (2009), étkezés (2010), ünnep (2011).
A test szemiotikáját 28 előadás járta körül. Hogy a test szemiotikailag kutatható, nem vitás. Mindennapi tapasztalat: „a test üzen”. Az orvosi szemiotika a tünetekből olvas, kétezer éve. A testjel a nem szóbeli kommunikáció egyik legfontosabb összetevője. A test szemiotikai rendszerei: test-lélek, belső-külső test, egyéni-társadalmi, elsődleges-másodlagos jelek (pantomimika, táncnyelv). A testjel lehet: öröklött, szerzett, tudatosan alakított, valamint rejtett és előtárt. A test szemiotikájának kutatásának vannak testesztétikai, testökonómiai (a test gyarmatosítása) vonatkozásai. Ma különösen időszerűvé vált a testtudatosság, s az abból következő: testdíszítés (smink, henna, tetoválás), esetleg testátalakítás (plasztikai sebészet), amely a testképzavarból is fakadhat. A testesztétikának művészettörténeti kapcsolódása van, de társadalmi vonatkozása a divat (különösen fürdőruhadivat) vagy a nudizmus. A testökonómiához kapcsolódik a szépségverseny vagy szélső pontként a pornográfia. S mindennek vannak modern mediális vonatkozásai is (pl. élethű, akár 3D-s bemutatás). Bőrgyógyászati mondás: „A bőr emlékezik”. Azt jelenti, hogy a bőr elraktározza a külső behatásokat, s akár évtizedekkel később is „olvashatók” a jelei (vannak következményei). A testhez számos archaikus képzet tapad: sztereotípia (soványság, vörös haj), mágia (kézrátétel), tabu (szennyeződéstől való félelem). Mindezek a nyelvben is rögzülnek: pl. nyakigláb, lábadozik, átlábol. A testjelek sajátos esetei a torzulások, valamint a betegségek jelei. Különös kíváncsiság irányul a torzszülöttek, a torzult test irányába, nem véletlen, hogy az első szentpétervári múzeumban (orvosi célból) természeti és emberi „kuriózumokat” mutattak be. S az efféle „borzalmak” iránt ma is nagy az érdeklődés. A testjel átértelmezését jelenti test elértéktelenedése (öregedése, az öregedés önrecepciója), vagy erőszak hatására elidegenedés a testtől. Szemiotikai szempontból vizsgálhatók a testhez kapcsolódó narratívák: a művészetekben és a mindennapokban. Minden testrésznek van szemiotikája. A hátnak is. Szimbolizálja a védtelenséget, a távolságot, a félelmet. Van festő, aki csak hátaktot fest. Testszemiotikai kérdés a testrészek megnevezése. Ilyen például a szent keresztcsont. Vagy az, hogy egy-egy írónál milyen testrésznevek fordulnak elő. Esetleg a nyilvánosan nem kommunikálható testrésznevek. Vagy a testrészhez kapcsolódó ragadványnevek: Csöcsös, Hétseggű, illetve falusi csúfolók: ádámcsutkások. A testjelek átalakulásában szerepe van a technikának: a kerékpározással a nők nadrágszoknyát kapnak, megszűnik a nadrág férfi monopóliuma. Mediális hatások formálják a divatot, a szépségideált. A digitalizáció hatása is megragadható, például az érzékszervek kiterjedésében és leegyszerűsödésében, a képi fordulatban, a változások gyorsulásában, vagy az ún. csatlakozási ösztönben. Például a közösségi oldalon a (manipulált) portré az énmárka-építés része. Minél fiatalabb az alany, annál inkább fotosoppol. A technológia által lehetővé tett exhibicionizmus: „1100 ismerősöm van az FB-n, és már 50-nek voltam a fürdőszobájában”. Még a digitalizációnál és nagyobb kihívás a genetikai fordulat: a test megváltoztatása… Szemiotikai kérdés a színek üzenete: a fehérnemű a tisztaságtudat miatt fehér. Később kiszínesedik. Azonban minden háború után elszürkül a ruha, a férfiaknak nem kell „páváskodni”. A testhez kapcsolódnak az öltözetjelek. A használati és a kiegészítő ruhafunkciók változnak (öv, cipzár). A jelvény (kitűző) fölerősített kiegészítő funkció. A test végső stádiuma a halállal kezdődik: „Meghaltam” meghökkentő performatív beszédaktus. Haláljel. Kezdetét veszi a test átalakulásokon átmenő elpusztulása, ami szintén számos művészeti alkotás témája.
A 10. egri szemiotikai konferencián egy külön szekcióban filozófiai megközelítéssel kritikai alapon kísérelték meg újragondolni a jelosztályozásokat (pl. a csak szemiotikai szintaxist, jelalakzatokat).
Az eddigi konferenciák anyagát a Magyar Szemiotikai Társaság – jórészt a Líceum Kiadóval közösen – megjelentette: A kezdetektől a máig (2003), A magyar szemiotika negyedfél évtized után (2005), Társadalom és jelek (2006), Szemiotika és tipológia (2007), Az abdukció (2008), Ikonikus fordulat a kultúrában (2009), Az utazás szemiotikája (2010), Gasztroszemiotika. Az étkezés jelei (2012).
Jelekkel elképesztő gonoszságokat műveltek már. Legalább annyit, mint az írással. Természetesen a szemiotika, a jelértéssel és a megértéssel javíthat a világ dolgain. Azt is mondhatjuk, hogy a szemiotika tud hasznos ismereteket, ideológiai tartalmakat közvetíteni. Ehhez egy lehetséges út az, hogy oktatók-hallgatók, különböző intézmények és szakmák képviselői találkoznak, gondolkoznak, vitatkoznak. Az egri konferencián filozófus, szociológus, művészettörténész, irodalmár, folklorista, nyelvész, kommunikációkutató, etnográfus, pszichológus, vallástörténész, jelvénykészítő-bölcsész osztotta meg egymással gondolatait. „A szemiotika: napfényes filológia” vallotta Szépe György, a magyar nyelvtudomány és szemiotika minap elhunyt kiemelkedő egyénisége, aki egyébként szintén vendége volt az egyik Semiotica Agriensis konferenciának.
– Balázs Géza –
A konferenciáról készült képeket itt megtekintheti.
1 hozzászólás
Köszönöm a tartalmas és élvezetes beszámolót. Mi ezidőben Debrecenben és Nyíregyházán tartottunk előadást Testőrírók (testőrzők) a szellem védelmében témában a Bessenyei György Társaság meghívására. Szept. 20. a Magyar Sporttud.T.-ban szintén.
Ezután Mohácson a Történelmi Emlékpark jelfáit és a Múzeumot látogattuk meg és a gasztronomiának, kulináriának is adóztunk Pécsen az első Pezsgő-és Borfesztiválon és Lánycsókon. Szép őszt a találkozásig az MSZT tagjainak: dr. Apor Péter és Kincses Kovács Éva (dr.Aporné)