Vajon hol gondolkoznak, beszélgetnek ma Magyarországon együtt, barátságosan, kellemes légkörben a legkülönfélébb szakmák képviselői olyan kérdésekről, mint a múlt üzenete, nemzeti, helyi identitás, ünnepeink jelentésének, a megünneplések rítusának változása, mediatizálódása, kinyilvánítása és rejtése, vagy egyszerűen olyan dolgokról, hogy mi a jelképek jelentése, a „szövegvakság”. A tematika a palóc falvaktól Japánig, az ókortól a jelenkorig, az irodalomtól a filmen át a pankrációig, az empirikusan tapasztalható jelenségektől az álom jelentésszerkezetéig terjed. Három nap szellemi gazdagodás. Igaz, hogy Voigt Vilmos, a szemiotikai társaság elnöke többször is hangsúlyozza, hogy a szemiotikai elmélyültségre, az elődök munkájának megismerésére nagyobb gondot kellene fordítani, ám ezt a múlt és jelen fölfedezésének és értelmezésének vágya valóban sokszor felülírja. De vállalható egyoldalúság ez, hiszen a jelenlévők szeretnék világunkat jobban megérteni. S ebben társakra lelnek művészettörténészekben, irodalmárokban, nyelvészekben, néprajzkutatókban, sokféle rokon szakma képviselőjében. Ma ezt is jelenti a szemiotika, a jeltudomány. És még valamit: szabad kutatást, empátiát, toleranciát. Szekértáborokba szerveződő tudományainkban igen nagy szó ez.

Vajon hol esik mindenről szó? Megmondom: Egerben, szeptember végén, a szemiotikai konferenciákon. Már másodszor igen ihlető környezetben, a Dobó István Vármúzeum csodálatosan felújított Dobó-bástyájában lévő konferenciateremben, a Magyar Szemiotikai Társaság és az Eszterházy Károly Főiskola szervezésében. Idén szeptember 30. és október 2. között találkoztak itt az ország szemiotikusai, kiegészülve kolozsvári, besztercebányai és bécsi kollégákkal. 25 előadás hangzott el.

Az idei konferencia díszvendége Gloria Withalm, bécsi szemiotikus, a világhírű Jeff Bernard özvegye volt, aki Jeff életének legfontosabb állomásait, kutatásainak még teljességgel nem értékelt rendszerét tekintette át. Az angol nyelvű előadásban különösen érdekesek voltak Jeff Bernard még nem publikált szemiotika-történeti, társadalmi szerveződési modelljeinek bemutatása. Büky László „ünnep” szavunk jelentésgazdagodásának nyelvtörténeti útját vázolta fel – Balassinál például még nem is szerepel a szó, Juhász Gyula verseiben 51-szer fordul elő, és jelenkorunk felé telítődik az öröm, a vígság jelentéssel. Tokaji Ildikó az ünnepi látványról, Andok Mónika a mediatizált térről, az újabb remediatizált (youtube) emlékezet formáiról beszélt. Kiss Róbert Richard a velencei karnevál csaknem évezredes történetét mutatta be: a történet Napóleontól 1980-as évekig szünetelt. Bencze Lóránt az ünnepjelenségek egymásra rétegződését mutatta be: például az ókori drámának a keresztény liturgiában való továbbélését. Az idei fő tematikát Szirmai Éva és Újvári Edit sugallta. Szirmai Éva az 1956-os emlékezések összetett világát elemezte – például gyermekrajzokban való megjelenését. Újvári Edit csodálatosan illusztrált előadásában a nyári napforduló (Szent Iván-nap) szokásait, jelképeit tárta fel. Erre rímelt az utolsó nap Madarász Lili előadása, ki a leghosszabb éjszaka szokásairól készített hasonló összefoglalót. Rajta kívül más ELTE-s hallgatók is kitettek magukért: Tóth-Fodor József Péter az idei szombathelyi Savaria történeti karnevál groteszk jelenségeit dokumentálta és magyarázta Bahtyin nyomán. Pölcz Ádám az ír emlékezetről szólt Leon Uris Szentháromság című regénye nyomán, Lukucz Zsófia a jegyajándék szemiotikáját tárta fel. Pekár Petra pedig a palócföldi átalakuló ünnepeket vette sorra, kijelentve: hogy a magánünnepek mintha kiteljesednének, a közösségiek pedig visszaszorulnának. Valódi szemiotikai problémát választott további két ELTE-s: Massányi Kinga az 1980-as évek végén végzett magyarországi jelvénykutatást folytatja: mai anyagon; Pál Dániel Levente a pankráció (magyarul talán álverekedés, álgyilkolászás) szemiotikáját írta le (úgy sejtjük, először). A két kolozsvári vendégelőadó a Babes-Bolyai Tudományegyetemről erdélyi témát választott: Borsos Júlia a romániai táncház-mozgalom médiareprezentációját, Mihály Noémi a kolozsvári Mátyás-szoborról készült riportfilmet elemezte. A filmnél maradva: Deák-Sárosi László egy Mundruczó-film (Szelíd teremtés, Frankenstein-terv) sűrített szimbólumvilágába tartott bevezetőt. Nagy Csilla magyarázatot keresett az újabban nagyon kedvelt japán animékre. Az ünnepi reklámfilmekről Schirm Anita tartott előadást. Megható (feltáratlan és az előadók szerint hamarosan elhamvadó) felvidéki ünnepek emlékét idézte fel Ardamica Zorán (Losonc, Kármán Józseffel álcázott 48-as megemlékezések), Angyal László (Rimaszombat ünnepségei). A meg nem emésztett emlékezés gondolatköréhez  kapcsolódott Propszt Eszter előadása, a „sváb” emlékezet szomorú, feldolgoz(hat)atlan epizódjáról, a kitelepítésről, valamint Németh Zoltán áttekintése az elmúlt évtized magyar irodalmában „aparegényeiről”, amelyek az apák világával, emlékével való dialógusra figyelmeztetnek. Az emlékezet érzékeket (pl. színeket) tompító és a töredékes vizuális emlékeket verbálisba fordító álomnyelvről, annak alakzatairól szólt Balázs Géza.

Mint minden eddigi konferencián, a szervezők most is kihirdették a 2012. szeptember 28-30. között Egerben megtartandó 10. Semiotica Agriensis konferencia tematikáját: A test szemiotikája. (Köszönet a befogadásért az egri vármúzeumnak, Szécsényi Orsolya igazgatónak, a folyamatos helyi szervezésért H. Varga Gyula tanszékvezetőnek, valamint főiskolai hallgatói csapatának, amelyből soha nem fogyott ki a jókedv, például a projektor- és kávéfőző-technika ördögeinek megfékezése során.)