A jeltan néhány fontos, Magyarországon is művelt területe: antropo-, bio-, építészet-, etno-, film-, irodalom-, mitológiai, narratív, nyelv-, társadalmi, vizuális, zooszemiotika stb.
A különösen jellemző magyarországi szemiotikai kutatások: a tulajdonjelek, a tudományok, a művészet (pl. film, a színház), a mindennapi kultúra (pl. öltözet, hirdetés, ünnep, halál, temetés, tetoválás), a nyelv (hírek, jelszók, firkálások, stílus), a mitológia, az ikonográfia, a zenei kommunikáció, a népművészeti motívumok, a falu, a város jelei, illetve jelrendszerei. A magyar szemiotikában két irányzat különösen kiemelkedik: az etno- és a társadalomszemiotika.