2002 és 2005 után pénteken és szombaton harmadik alkalommal rendezett művelődésszemiotikai szimpóziumot a Magyar Szemiotikai Társaság Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport.

Az egykori neves szakember, a Vas megyei Józsa Péter nevét viselő tudományos értekezésen nem csupán előadások hangzottak el, egy nagyrákosi “kirándulás” is szerepelt a programban. A résztvevők egyetértettek abban, hogy napjainkban a művelődésszemiotika különös fogalom – különösen a szóösszetétel művelődés része, hiszen manapság ennek csupán a jeleit lehet tapasztalni. A magyar szemiotika mégis él, mondta köszöntőjében a házigazda, Nagy Zoltán, a Savaria Múzeum igazgatója. “Talán hamvából támadt fel a ’90-es években, de dolgozunk, és időről-időre összegyűlünk”, hangzott el. A múzeumigazgató Józsa Péterről is megemlékezett az előző két szimpózium egyes előadásai alapján; a prezentációk írott változatát a Vasi Szemle közölte, s mint ahogy a rendezvényen egyébként jelen lévő főszerkesztő megígérte, nem lesz ez másképp ezúttal sem.

Az első előadást Markó Péter tartotta, akinek kezdeményezésére hét éve megvalósult a szimpózium. Úgy fogalmazott, szerencsés, hogy léteznek még kutató tudósok, akik olyan “felesleges” dolgokkal foglalkoznak, mint a szemiotika. Az előadó Gazdaság és erkölcs címmel osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Úgy vélekedett, a szociológia ma rosszabb helyzetben van, mint a ’70-es években, amikor szintén nem volt ideális körülmények között a szakma. A szakember aggasztónak nevezte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke a közelmúltban azt mondta, sok a szociológus. “Van annyi képzelőerőm és történelemismeretem, hogy lássam e tendencia veszélyét, s tisztában legyek azzal, a folyamat előbb-utóbb más tudományágakat is elérhet.” A szociológia virágkorában voltak tabutémák a társadalmi berendezkedésben, melyeket a művészet kifinomult nyelvén fogalmaztak meg. A helyzetet jól jellemzi, hogy 10 éve Max Weber-összkiadással lehetett találkozni a könyvesboltokban, most Karl Marx és Adam Smith köteteit jelenteteik meg újra, sőt Marx-konferenciákat szerveznek. “Legalább két-három generációnyi időnek kellett volna eltelnie, hogy e szerzőket egy másik nemzedék újra felfedezze, akik bizonyára másképp olvasnák őket, mint a mai újraolvasók”, vélekedett az előadó. Hozzátette: a tavalyi pénzügyi hitelválság óta a modern társadalom eljutott a részalrendszerekre szakadás határáig, aminek következtében a gazdaságot is meg kell “fegyelmezni”. Tarthatatlan az is, hogy a tudomány az igaz-hamis, a művészet a szép-rút elve helyett a reputációs rangsorban betöltött hely, valamint a pénz kódja alapján “működik”, mondta Markó Péter.

A szimpózium további előadásairól következő számainkban olvashatnak tudósításokat.

(Kleinhappel Miklós, SEK Hírlevél, VI. évfolyam 24. szám 2009.06.02.)