Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19.) egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról mesél Baudolino (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 2003) című regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő JacopoBelbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 1992) című regényében.

1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát tanított Torinóban, Milánóban és Bolognában. A világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb A nyitott mű poétikája (ford. Zentai Éva, in: Nyitott mű: válogatott tanulmányok. Gondolat, Bp. 1976). A szemiotika nagy tekintélyű tudósa, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak. Legnagyobb sikere A rózsa neve (ford. Barna Imre, Árkádia Kiadó, 1988) című regénye. Az Iron Maiden brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross. A regényből film is készült. A tegnap szigete (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 1998) már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig valódi stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból. A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? (ford. Klukon Beatrix, Gondolat, 1992) című könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok számára. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetések (Európa, 1997) című kötetben. Szemiotikai gondolatait tartalmazza a Kant és a kacsacsőrű emlős (ford. Gál Judit. Európa, 1999) című kötete.

(MSZT)

Hallottam a Magyar Rádióban a megrendítő hírt: meghalt Umberto Eco író, egyetemi tanár, kutató, szemiotikus. Több alkalommal, többek között 1994-ben Kaliforniában, egy nemzetközi szemiotikai, jelkutatási konferencián (Syntesi and Diversity) találkoztam vele, közös kép is készült. Itt is nagy sikerrel szerepelt. Számomra talán legemlékezetesebb az a rövid beszélgetés vele, amikor meghívtuk az akkori miskolci magánegyetemre (ma Nagy Lajos Király Egyetem),a bölcsészegyetemre, hogy tartson előadást, könyveiről bemutatót. Azt válaszolta, mindenhová szívesen elutazik, ahol még nem járt, így Magyarországra is. Mint tudjuk, el is jutott hozzánk, sőt díszvendégként kitüntetett figyelem kísérte munkásságát. Számos könyve kedvelt és alapvető olvasmányává vált az olvasóközönségnek magyar fordításban is (Barna Imre szerepe ebben kiemelkedő). Az én kedvenc regényem és filmem A rózsa neve maradt és marad, ha Umberto Ecót említik. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

(Kincses Kovács Éva)

Hungarian Assosiation for Semiotic Studies (HASS) pays a tribute before the late Umberto Eco, our Honorary member of HASS, master of modern semiotics. Our contacts date back to many years, and were not started but culminated at the time of 1974 congress of IASS in Milan, where he was championing for participation of East European colleagues. Since then he was the motor for unifying world-wide semiotics. His skill in philosopy, culture history and arts made him worldwid epersonality. In Hungary his scholarly books, novels, and the film The Name of the Rose made him well acctepted.

We have lost our uncle in semiotics.

(Vilmos Voigt, Chairman of HASS)

(Képek: Wikimedia Commons, 1., 2., 3.)