A Zsigmond Király Főiskolán tartott vallásszemiotikai konferencia a szakmai színvonalán túl rendelkezik egy értékes sajátossággal. Az előadásokat a nagy előadóban tartják – ez idén is így volt -, ahol hallgatóként részt vehettek a diákok.
Nekik a vallástörténeti kurzusukhoz tartozó beszámoló - választható módon – a számonkérés része volt. Nagyszerű elgondolás a szervező, Bencze Lóránt professzor úr részéről, hiszen a diákok így első kézből kaphattak friss szakmai információkat különböző intézményekből érkező oktatóktól és kutatóktól. Az előadóknak pedig inspiráló volt, hogy szélesebb, több mint 250 fős közönség előtt adhatták elő kutatásuk eredményeit.
Voigt Vilmos bevezető előadásban a vallás jelrendszerként való alkalmazhatóságának lehetőségeit vizsgálta. Emlékeztetett arra, hogy a jelek oppozícióra épülnek, ezért nem csupán jellel, hanem jelekkel, és nem csak jelekkel, hanem jelrendszerekkel kell számolni. Morris kategóriái alapján a vallásszemiotika a következő területeket vizsgálta és vizsgálhatja eredménnyel: a pragmatika elsősorban az intézményrendszert, a szemantika a transzcendentális leírását, a szintaktika pedig leginkább az egyházi év beosztását és az időviszonyokat.
Boros Imre az allegória vizualizáló és fogalomalkotó gyakorlatát vizsgálta újszövetségi példák alapján. Móser Zoltán esszé keretében mutatta be, hogyan fedezte fel a kereszt és általában a hármasság motívumát, azok hasonlóságát a magyar és örmény történeti és művészeti díszítőábrázolásban. Azt is megfigyelte, hogy a sámánhit motívumainak kettőssége a kereszténységben hármasra bővült. Újvári Edit antik jelképek és jelképrendszerek továbbélését mutatta ki az ókeresztény szemioszférában.
Cselényi István Gábor, aki nem csak kutató teológus, hanem görögkatolikus áldozó pap, a nyugati és a keleti keresztény egyházak szentségjeleinek hasonlóságait és különbségeit részletezte. A keletieknél jól érzékelhetően erősebb a kapcsolat a szimbolikus és az anyagi világ közt, ahol az anyag megőriztetik a maga szakralitásában, és ahol az ember is jellé válik. Dallos Edina kimutatta, hogy a csuvasoknál a „tura” (’isten’) szó jelentése nem elsősorban a 19. század óta náluk meghonosodott ortodox rítus alapján bővült az ’ikon’ jelentéssel, hanem az saját ősi hitvilágukéból ered.
Bencze Lóránt a jel szociokulturális vonatkozásairól beszélt nyelvészeti megközelítésben. Megfigyelte, hogy egyes fogalmi pontatlanságok a nyelvek széttöredezett terminológiai irányultságából következnek. Négy európai nyelv összehasonlítása alapján megállapította, hogy csak a magyar őrzi a „jel”-gyököt a „jel, jelenlévő, jelzett, megjelent” sorozatban. Horváth Katalin a víz szimbolikájának mélyfúrásával az indoeurópai és uráli nyelveknél korábbi állapotra utalt vissza a jelentések összefüggésével. A szakrális eredet a Czuczor-Fogarasi gyök-teóriát látszik alátámasztani, ami szerint a nyelv(ek) szavai motivált gyökök alapján jöttek létre.
Schiller Vera a szent tűz különböző kultúrákban és vallásokban előforduló jelentéseit gyűjtötte össze. Lovász Irén a víz és tűz szakrális szimbolikáját hordozó népdalokból énekelt, és ezekhez értelmezési keretet is adott.
Tukai Melinda vörös istenségek tipilógiáját vizsgálta a hinduizmusban. Sepsi Enikő betegsége miatt nem volt jelen, de esszéjét Bencze Lóránt felolvasta, amelynek címe: „A Szentháromság, Krisztus és a Passió képei/előképei Simone Weil gondolatrendszerében”.
Pók Katalin azt próbálta igazolni bibliai és más művelődéstörténeti idézetek alapján, hogy az antik, azon belül is az egyiptomi okkult paradigma, a kígyó jele telepedett rá az európai keresztény kultúrára – erőteljes mértékben a 20. század elejétől. Lázár Imre az asztrológia és az asztroszemiotika erős hatását mutatta ki az elmúlt évtizedek magyar irodalmában, művészetében, sőt az értelmezői diskurzusában. Diósi Dávid „A szimbólum hitelesítő kritériuma: a szép” címmel tartott teológiai érvelést a „szép” transzcendenssel összekötő szerepéről.
A későbbiekben Deák-Sárosi László igazolta Émile Durkheim vallásszociológiai meghatározásai alapján, hogy a „Korszellem”-filmek és mozgalom, illetve a hozzájuk tartozó „Vénusz projekt” miért minősül vallásnak vagy valláspótléknak, illetve egyháznak. Kontsek András a szánkhja és jóga rendszerek központi fogalmainak magyar nyelvre ültetésérnek problematikájáról beszélt. Izsák Norbert Izsák Norbert a művészet megújult szerepét mutatta ki az úgynevezett „posztevangelikál keresztény mozgalmak”-ban. Végezetül Bencze Dalma Lady Gaga két klipjében előforduló keresztény vallásos szimbólumokat azonosított, és illusztrálta azt a szubkulturális hátteret, amelyben értelmezhető ez a lázadó hozzáállás.
– Deák-Sárosi László –
