November 13-án, 90 éves korában meghalt František Miko. A neves szlovák nyelvészt, irodalomtudóst és esztétát, a Magyar Szemiotikai Társaság tiszteletbeli tagját november 22-én kísérték utolsó útjára a pozsonyi temetőben.Iskolateremtő filológus volt, teoretikus, rendszerező alkat, a módszer embere; és zseniális szövegértelmező is, a jelentésbeli és stilisztikai nüánszok iránti hihetetlen érzékkel. Gazdag és a mai napig inspiráló életművet hagyott hátra. (Műveinek legutolsó bibliográfiája szerint 23 monográfiát és közel ötszáz szakcikket – tanulmányt, esszét, kritikát, recenziót publikált.) Tudósi pályájának hozadékait számos tanulmány méltatta már idehaza és részben külföldön is. Csak az idén, a 90. jubileum alkalmából két rendezvényt is szenteltek neki (egyet Pozsonyban, egyet pedig Nyitrán),ahol nyelvészek, irodalomtörténészek, teoretikusok, kritikusok, esztéták és a fordítás szakemberei beszéltek arról, mit is jelentett és jelent nekik František Miko személye, irodalomfelfogása, oktatói és értelmezői munkássága. A nyitrai konferencián magam is részt vettem, a nyitó előadást Voigt Vilmos tartotta, angolul. Miko már nem tudott jelen lenni, de a helyszínen levetített rövid portréfilmnek köszönhetően mégiscsak megelevenedett az alakja.

A szemiotika.hu Olvasószoba című rovatában Benyovszky Krisztián méltatja a jeles tudós pályáját.

*

*