Hallgatókkal és más, a vallások iránt érdeklődőkkel dugig telt Európa-terem a ZSKF-en (Zsigmond Király Főiskola, Óbuda). Bayer József rektor üdvöző szavai után persze megtudjuk, hogy a hallgatók konferencianapló leadásával teljesíthetik tantárgyi követelményüket. Ezért sokszor hangosan beszélnek, máskor elkapva egy-egy poént, még az előadásba is beletapsolnak. „Úgy indult, hogy Bencze Lóránttal egy kisebb vallásszemiotikai konferenciát szerveztünk, 4–5 emberre számítottunk” – mondja az egyik előadó. Végül is 22 előadást jelentettek be és 17-et meg is tartottak. „Mindez május 28-án pénteken, Buddha születésnapján, megvilágosulásának és nirvánába távozásának ünnepén, amelyet 350 millió buddhista ünnepel” mondja Balázs Géza, a társaság főtitkára, aki a világ legbuddhistább államának, Mianmarnak vallási szinkretizmusáról és mai katonai diktatúrájáról beszél: jelezve, hogy a Vallás, Társadalom, Politika Kutatóközpont a házigazdája a konferenciának. A térben-időben távolabbi vallások közül Luft Ulrich az egyiptomi vallásban felbukkanó állatokról szól. Bérczi Szaniszló végigutaztat bennünket egész Eurázsián, megmutatva a mindenütt meglévő, egymásra hasonlító vallásos ikonokat. Hasonlóan nagy ívű előadásában Lázár Imre a szakrális szemiotika lehetőségeit tárgyalja, eljutva egészen a metafizikáig: például a hogyan szerveződnek a vízmolekulák külső ingerek hatására. Újvári Edit egy indián mese vallási szimbólumainak szemiotikai elemzését mutatja meg. Hoványi Márton a szabadkőművesek (titkos) beavatási szertartását villantja fel, Lőrinczi Tünde a kőrispataki Igazhitű Jehova Tanúi csoport bibliaértelmezéséről beszél. Murvai Olga a székely szombatosok vagy „zsidózó” (zsidó hitre tért) székelyek tragédiáját mutatja be Bözödújfalu kapcsán.

„A vallás színpompás világa a szemiotika kedvelt kutatási területe” — ezt már a szigorúbban szemiotikai előadások között Voigt Vilmos, a társaság elnöke mondja a vallás szemiotikáját összefoglaló előadásában, de azt is hozzáteszi, hogy a „mai csuklyás fiatalok őt az egyiptomi sólyomkultusz-figurákra emlékeztetik”. Frenyó Zoltán Szent Ágoston jelelméletét magyarázza, Borbás Gabriella Dóra a Bibliából elemez példabeszédeket, Fűzfa Balázs Arany: Szondi két apródjában mutatja be a „keresztalakzatokat”, míg Izsák Norbert az igehirdetésekben felbukkanó „vaskos” kifejezésmódot illusztrálja Pázmánytól a mai amerikai kisegyházakig. Nagy sikert arató előadását Illyés Szabolcs követi, aki az új médiában felbukkanó vallási tartalmakat vizsgálja, s megállapítja, hogy a hagyományos egyházak alig vannak jelen az online-térben, sőt: „a nyugati ember szekularizálódik, az új eszközök azonban újraéleszthetik a vallásosságot”. Aczél Petra is nyílt színi tapsot kap: a vallás-kampányokról beszél, szóba kerül a „katolikus kóla”, a Szűzanya-alakú pendrájv és a digitális rózsafűzér is. A konferencia végső akkordját Papp Richárd üti meg a hallgatóság világára jól ráérezve. A Bethlen téri zsidó közösség önironikus vicceiből állít össze „stand up comedy”-t, a vicceket kitörő taps fogadja előadás közben is. Akkora a taps és a zajongás, hogy az egész napos konferenciát a szervező Bencze Lóránt alig tudja összefoglalni, s azt sem mondja el, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a ZSKF és a Magyar Szemiotikai Társaság 2011 májusában ismét tart hasonló konferenciát. A konferencia válogatott anyaga megjelenik a Vallástudományi Szemle egyik soron következő számában. (BG)