Büky László

Karinthy és a nyelv

Magyar Szemiotikai Társaság

2020 Budapest

160 oldal

Irodánkban: 3500 Ft

A tanulmánygyűjtemény egésze a felsőoktatás minden szintjén használható a jelentéstani, a stilisztikai, a szemiotikai, a szövegtani az irodalomtudományi tanulmányok kiegészítésére és elmélyítésére, továbbá nem kevésbé a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számíthat a hazai tudományosság képviselői mellett.

Büky László egyik korábbi monográfiája is jelentős részben Karinthy Frigyes nyelvhasználatával foglalkozott: Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében (Akadémiai Kiadó, 1989). Két legutóbbi könyvében ‒ Lírai én a tárgyi és szellemi világban, valamint Versek, szavak szerkezetek Weöres Sándor lírájában ‒ számos helyen megjelent nemcsak Karinthy neve, hanem Füsttel, Weöressel és másokkal való kapcsolata a nyelvhasználat és szemlélet vagy alakítás kapcsán.
A kötet tanulmányai Karinthy költői és írói nyelvének nyelvtechnológiai alakításának kérdéseivel foglalkozik nyelvi-grammatika, szemiotikai, szövegnyelvészeti, retorikai és zeneszerkezeti háttérrel.
Vers és próza fejezetcímmel bemutatja Karinthyt mint költőt saját és irodalmi karikatúráival főleg szövegnyelvészeti eljárásokat alkalmazva (Nyájas anyó lepénnyel, Pitypang, Dana Idák).
A prózaíró Karinthy karcolatainak (A szürkék hegedőse, Halandzsa) nyelvi, szerkezeti és retorikai elemzése mellett az író egyik metaforájának ismétlődéséből fakadó stílushatása is föl van föltárva kitekintéssel a magyar irodalomra (Karinthy gubói-nak nyomában).
A groteszkíró Karinthynak Babits Mihállyal, valamint Füst Milánnal való kapcsolódása van bemutatva az álmok kapcsán („két macska voltam, és játszottam egymással”).
Elemezve van a nő szerepe társadalomban (Capillária), illetőleg az (európai) műveltség, a kulturális sokszínűség megjelenése Karinthy talán legjobb regényében (Utazás a koponyám körül).
Büky László korábbi Füst Milánról, Weöres Sándorról írott könyveinek kutatásmódszere(i)vel dolgozik Karinthy tanulmányaiban, közöttük gyakori érintkezési pontokkal, amelyek mintegy magyarázzák egymást, illetőleg más Karinthy szövegműveket. Ezt a részletes szakirodalmi hivatkozások jól jelzik az olvasónak, valamint az is, hogy a szerző más könyveire és tanulmányaira való utalásai továbbviszik az olvasót tárgyban és módszerben.

Tartalom

I. A versíró Karinthy
i. Nyájas anyó lepénnyel ‒ A versíró Karinthy
ii. Pitypang ‒ A versbeszéd módjáról
iii. Ady, Füst és Karinthy minden költői titkai
iv. Füst Milán: Epigramm ‒ Az irodalmi paródia stílusekvivalenciájáról
v. Dana Idák ‒ Az irodalmi paródia tekhnéje
II. A prózaíró Karinthy 
vi. A szürkék hegedőse ‒ A karcolat alluzív fölépítése
vii. Halandzsa ‒ A nyelvi háttér
viii. Nepenthes ‒ A karcolat tartalomszerkesztési eljárása
ix. Karinthy Frigyes gubó-inak nyomában
III. A groteszkíró Karinthy 
x. „[…] két macska voltam, és játszottam egymással” ‒ Költők és álmok
xi. Karinthy-groteszkek háttere
IV. A sokszínű Karinthy műveltsége 
xii. Capillária ‒ Az oihák nőisége
xiii. Utazás a koponyám körül ‒ A regény kulturális sokszínűsége
xiv. „Merdre!”-től az „örök anyag”-ig ‒ Egy hétköznapi csínytevés
A hivatkozások mutatója 



Új hozzászólás