A gyermek közösségben fogja fel és használja a jeleket. A jelek sztereotipak, például a hidegre, melegre, éhségre, elégedettségre közösségi jelekkel válaszol a (kis)gyermek, pontosabban a válasz ilyen hatású. A kisgyermek mindig és mindenben környezetének tagja, például a világosságot/sötétséget vagy a hideget/meleget is közösségileg fogja fel. A legegyszerűbb jelek is rögtön közösségi (és interaktív) jellegűek. A gyermek reagál szüleire, étkezéseire, helyváltozásaira. Az így ismertté való jelek egymáshoz hasonló jelcsoportokat alkotnak. Pontosan ilyen jellegű a „gőgicsélés” = a gyermeken kívül levő akusztikai univerzumom belül jelenik meg. Tartalma nem szemantikai, hanem kohézív jellegű. Közismert tény, hogy a „kutya” megjelölése a gyermeknyelvben: vau-vau, vagy ehhez hasonló fonémasor, amely nemcsak az ugatást, hanem ettől függetlenül a kutyát jelenti. Még jóval idősebb gyerekeknél is jól megfigyelhető, ahogy például a zongorabillentyűket, az írógép vagy a számítógép billentyűzetét „püfölik”, ahol is nem maga az akusztikai hang vagy a billentyűk által megjelölt zenei hangok, hanem a motorikus cselekvés a jel.

Voigt Vilmos

Tartalomjegyzék

Voigt Vilmos: A (kis)gyermek szemiotikája – Bevezető előadás a 18. Semiotica Agriensis konferencián (Eger, 2019. szeptember 27.)

A gyermekek szemiotikája – a gyermek és a hagyomány
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: A gyermekjátékok (toys and games) szimbolikája
Márfai Molnár László: Szempontok a gyermekarchetípus szemiotikájához
Balázs Géza: Gyermekmondókák – miniverzum. A Bihari gyermekmondókák bemutatása és vallatása
Veres Gábor: A gyermek szemiotikája a tradicionális paraszti lakóterekben
R. Nagy József: A gyermekkor világa munkástelepek, kolóniák, gyarmatok közegében
Ortutay Katalin: Ünnepek és szimbólumok az óvodáskorú gyermekek nevelésében
Blankó Miklós: A gyermek- és családkép megváltozása a dualizmus kori Magyarországon

A gyermek az irodalomban
Büky László: Magyar ètude, magyar kentrón – Gyermekvilág Weöres Sándor lírájában
Propszt Eszter: Gyermeki (?) jelentésterek Agota Kristof trilógiájában
Bernáth András Gábor: Shakespeare-mesék, nem csak gyermekeknek. Az értelmezés határai Shakespeare drámáinál és narratív átirataikban
Tuba Márta: Szabó T. Anna A fűszermadár c. meseregényének nyelvi világképe
Veszprémi Eszter: Gárdonyi gyermekképe

Gyermekábrázolások
Újvári Edit: A „Jézus gyermek”-ikonográfia változásai szemantikai és pragmatikai összefüggésben
Kroó Katalin: Gyermekfikció a jelfordítások tükrében Roberto Benigni Az élet szép című holokauszt-komédiájának(?) filmszemiotikai rendszerében
Molnár Csilla: A gyermekábrázolás szemiotikája a mai reklámokban
Szirmai Éva: Mosolyalbum – A gyermekfotózás állandósult és változó vizuális jelei
Deák-Sárosi László: Generációs filmek Magyarországon (1989–2016)
Terdikné Takács Szilvia: Szimbólumtérkép a gyermekről – középiskolások asszociációs hálói alapján

Gyermeknyelv – jelbeszéd
Gráfik Imre: Kegyelmi állapot? – Jelek között a gyermek
Zentai Kata: A babák jelváltozatai
Drjenovszky Zsófia – Hegedűs Rita: Az ikrek nyelvi fejlődése, különös tekintettel az ikernyelvre
Már Orsolya: Azonos korú magyar és roma gyerekek nyelvhasználati sajátosságai

Szerzőink