2014.04.10

Józsa Péter a magyar művelődésszociológia, szemiotika kiemelkedő egyénisége. 1929-ben született, 50 éves korában hunyt el. Vagyis éppen az idén lenne 85 éves és már 35 éve nincs közöttünk.

Józsa Péter művelődésszociológus emlékére 2002 óta rendez szimpóziumokat a Magyar Szemiotikai Társaság Vas megyében: Szombathelyen és Nagyrákoson. A negyedik szimpózium április 4-5-én volt, témája: A jelromlás. A szemiotikusok azt vizsgálták, hogy miért és hogyan „romlanak”, illetve változnak a jelek.

A szimpózium a szombathelyi Savaria Múzeumban kezdődött, Sosztarics Ottónak, az Iseum igazgatójának köszöntő szavaival. Majd a jelromlásra terelődött a szó. Vizsgálható a kérdés az archív filmek felhasználásában: ezt Murai András (NYME SEK) vállalta, s tipologizálta a dokumentumfilmek effajta eljárásait. Vizsgálható a jelenség a felejtésben. Például a tárgyak romlásában, szándékos rongálásában – hozott rá beszédes példákat Gráfik Imre néprajzkutató (Szombathely). Vagy a vallási jelképek „romlásában”, például ahogy a rózsafüzérből amulett lesz – rendszerezte a jelenségeket Horváth Sándor néprajzkutató (Savaria Múzeum). Az emberi lét kettős arca figyelhető meg a jelromlásban: az emberi nem építő törekvése mindig együtt jár tökéletlenséggel, rontással – mondta Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor (MOME és MTA Szociológiai Kutatóintézet).

Vagy a harag jelenségében is kimutatható a romlás – Markó Péter szociológus (Sárvár). 2014. április 5-én a Vas Népe ezt írta róla: „Markó Péter a mai magyar társadalmi kérdéseket világított meg metaforákkal. Platontól indított, aki a hősök mellében lévő „szervet” thümosznak nevezte, amely az én büszkeségét jelöli, az elismerés utáni vágyat, amely a siker mozgatója. A teljesítmény modern imádata ezt a büszkeséget újból aktivizálta. Míg a szokásos befektetők többet akarnak visszakapni, mint amit befektettek, mások azzal a céllal használják a forrásaikat, hogy büszkeségüket kielégítsék”.

Szombaton Nagyrákoson, a „kultúrházban” folytatódott a szimpózium. Nagyrákos – 16 éve – polgármester asszonya, Németh Istvánné (Baksa Eszter) köszöntötte a résztvevőkel. Itt „modern nyelvstratégiai nézőpontból” nyelvészek járták körül a jelenséget. Balázs Géza (ELTE) a felejtés szemiotikájáról szólván megemlített okokat (miért indul el a felejtés), bemutatta a mechanizmust (maga a felejtés, ennek „ellenmechanizmusa” a tudatos emlékezés), majd a következményt (jelromlás, jelátalakulás). A jelromlás kimutatható szavak, retorikai jelenségek kihalásában – mutatták be a nyelvészek, Minya Károly (NYF) és Pölcz Ádám (ELTE – Manyszi).

A jelromlás a társadalmi kommunikáció zavara, minden jelrendszerben megfigyelhető. A szemiotika alkalmas keret ezek összevetésére, például alapvető (antropológiai) gondolkodási-cselekvési formák modellálása miatt. A jelromláson való interdiszciplináris együttgondolkodás páratlanul baráti és ösztönző jellege pedig példa lehet a tudományok közötti együttműködésre – mondták a vita során a felszólalók.

A rendezvény helyszíne Szombathely mellett azért mindig az őrségi Nagyrákos, mert élete utolsó éveiben itt vett házat Józsa Péter szociológus, és itt is van eltemetve. Józsa Péter szociológiáját és szemiotikáját a Magyar Szemiotikai Társaság elnöke, Voigt Vilmos idézte fel, például a „kulturális blokkok” kutatása vagy a Jancsó-filmek elemzése kapcsán. „A magyar szemiotikának fél évszázados története van. Józsa Péter az 1960-as években kezdte meg a modern társadalomkutatás adatfelvételeit. A Vitányi Iván vezette Népművelési Intézet kutatási osztályán dolgozott, ott kapott lehetőséget eredményeinek közlésére is” idézi a Vas Népe Voigt Vilmost.

A résztvevők szombaton a déli harangszókon megkoszorúzták Józsa Péter sírját, és elénekelték az Én Istenem rendelj szállást… című népdalt.

Ebéd után Németh Istvánné (Baksa Eszter) polgármester asszony bemutatta Nagyrákos nemrég felavatott tájházát. Ez fölfogható úgy is, mint jelújítás. Ám a jelromlás valóságos példája Nagyrákos egykori református iskolája, melyet 1982-ben „könyvjóváírással” vett át az ELTE, majd „terepgyakorlati ház” céljára felújította, ám 1994 táján szerencsétlen döntések sorozataként mára teljesen leromlott, az összeomlás szélén áll…

Az elképzelések szerint az 5. Józsa-szimpóziumot 2017-ben szervezi meg a Társaság. A jelromlás szimpózium anyaga – mint az eddigi összes szimpóziumé – teljes egészében megjelenik a Vasi Szemle egyik 2014. évi számában.

A rendezvényen készült képeinket itt tekintheti meg.



Új hozzászólás