Józsa Péter szociológusra egyre kevesebben emlékeznek — kezdte előadását Markó Péter szociológus-népművelő, a Vas Megyei Közgyűlés korábbi elnöke. Azt is nekünk kellett felfedezni, hogy itt Vas megyében, Nagyrákoson van eltemetve, és sírját se nagyon látogatják. Ezért született meg Vas megyei értelmiségiekben, valamint a Magyar Szemiotikai Társaság vezetőségében a gondolat, hogy két-három-négy évente emlékezzünk meg a kiváló szociológusról, munkásságáról, valamint hatásáról. A művelődésszemiotikai szimpóziumok rendszerint Szombathelyen kezdődnek (idén a Martineum Felnőttképző Akadémián), majd másnap Nagyrákoson folytatódnak – itt volt ugyanis háza Józsa Péternek, ide vonult vissza dolgozni, és itt van eltemetve. Nagyrákos polgármester, Némethné Baksa Eszter különös gondossággal ápolja Józsa Péter emlékét.

Az idei szimpóziumon Gráfik Imre idézte fel Józsa Péternek egy alig ismert, angolul megjelent szöveggyűjteményét, valamint annak tudománytörténeti jelentőségét. A többi előadás főleg korunk filozófiai, művelődéselméleti és szemiotikai jelenségeivel foglalkozott. Markó Péter korunk („világvége”) metaforáit elemezte. Fűzfa Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy a szövegértés = világértés, s hogy mennyire benne van a költészet a mindennapi szövegekben. Balázs Géza a digitális fordulat filozófiai-művelődési hatásait gyűjtötte csokorba, Dénes Ágota pedig Mekk Elek történetét vázolta föl Romhányi Józseftől egészen a mai barkácsolókig. Akik nem tudtak eljönni az előadásokra, azok várhatóan a Vasi Szemlében olvashatják majd a beszámolókat (ahogy eddig mindig).

A programot támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.