2020.02.26

80. születésnapján szűkebb baráti, kollegiális körben köszöntötte a Magyar Szemiotikai Társaság alapító elnökét, Voigt Vilmost.

A rendezvényre a Petőfi Irodalmi Múzeum Károlyi éttermében került sor. Kroó Katalin magyarul tolmácsolta az észt és finn kollégák angol nyelvű üdvözletét:

Drága Vilmos! …Annyira boldog vagyok, hogy Te benne ülsz az európai csónakban! Amikor intellektuális vezető európai folkloristákra gondolok, akik a 20–21. század legmagasabb színvonalát képviselik, mindig rád gondolok: kritikus szellemedre, csodálatra méltó empirikus tudásodra, és azon képességedre, hogy elméleti meglátásokon keresztül tárgyald a folklórt. Könyved, a „Suggestions Towards a Theory of Folklore” a mai napig nagyon hasznos útmutató az osztályokban annak tanításához, hogyan lehet a folklorisztikát komoly, jelentős akadémiai vállalkozásként művelni….

A Tartui Egyetem Észt és Komparatív Folklór Tanszékéről, Ülo

…A szemiotikában Voigt professzor azt képviseli, amit ténylegesen a szemiotikusok „aranynemzedékének” nevezhetünk, akik megformálták a szemiotika aranykorát a 20. században. Ez alatt a szemiotika újrafelfedezését, revitalizációját és fejlődését érthetjük, amint e tudomány életerősen újraindult éppen a huszadik század második felében. Voigt professzor, aki természetszerűleg az úgymond számára otthonos tudományterületről indult, a folklórtanulmányokat összekapcsolva a szemiotikával, hamarosan kiszélesítette a vizsgálódás területét a szemiotika elméleti alapjaival, és gyakorlati/alkalmazott általános szemiotikával. Az utóbbi a nukleáris szemiotikához és a „Human Interference Task Force”-hoz való hozzájárulásában nyomon követhető, az 1980-ban indítványozott projekten keresztül, melynek jelentőségét a szélesebb publikum csak manapság kezdi tudatosítani. Ebben az értelemben a tudós, akinek szemiotikai kutatása történelmi anyaggal vette kezdetét, már akkor, egész bizonyosan, kora előtt járt…

Peeter Torop, Tartui Egyetem, Szemiotikai Tanszék
Katre Pärn, Észt Szemiotikai Társaság
Anti Randviir, Finnugor Szemiotikai Társaság

…Most elérted a legendás 80 évet – habár ahogyan egy 20 éves finn zenekari karmestersztár mondta: „A kor, az csak egy szám” – mindkét esetben. Nagy öröm, és majdhogynem sorsszerű, hogy ismerhetlek, és így itt az idő, újra, hogy megkíséreljem kifejezni neked hálánkat felbecsülhetetlen barátságodért és minden Finnországnak szóló munkádért. Természetesen az ismeretségünk a szemiotikában talál összpontosítást. Ezen a területen azt kell mondanom, hogy a finn szemiotika soha nem bontakozott volna ki a te erőfeszítéseid és kezdeményezéseid nélkül.

Nehéz most már emlékezni arra, hogy pontosan mikor találkoztunk, de emlékszem rád a Suomalaisen Kirjallisuuden Seura (Hallituskatu) kapujában, valamikor 1972-ben talán, tele energiával és a téged mint személyt övező vidám légkörrel. Akkor adtad az első kurzusodat, bevezetést a szemiotikába, a Folklór tanszéken, professzor Matti Kuusi meghívására. Azok a jegyzetek, melyeket az előadásodon készítettem állandósult spirituális kinccsé váltak számomra és kiindulóponttá a szemiotikatörténet és a szemiotikai iskolák vonatkozásában. Beszéltél az orosz formalizmusról, természetesen eredeti forrásokra való hivatkozásokkal, melyek az orosz nyelv okán közel álltak hozzám. Később saját tanításomat itt Finnországban azon tudtam megalapozni, amit akkor mondtál…

Egy kicsit később a folklorisztika világkongresszusára került sor Helsinkiben, a Domus Academicán,

Eero és Eila, Finnország

Balázs Géza köszöntőjében kiemelte:

…VV tanár urat köszöntjük, akire a legjellemzőbb mondás szakmai körökben: „amiről VV tanár úr nem írt, az nem is létezik”. (Egyes források szerint Pusztay Jánostól származik a mondás.)

Valóban mindannyiunkat, akik kedveljük, szeretjük őt, lenyűgöz a széles, enciklopédikus tudás, amelyet a XX. század második felében egy értelmiségi magába szívhatott. VV tanár úr érdeklődésének, ismeretanyagának és ezek összekapcsolásának nincs határa: számára szervesen összekapcsolódik a néprajz, folklór és kulturális antropológia, az irodalom és a művelődéstörténet, a vallástörténet, a nyelvészet, a műfajelmélet, a hermeneutika, a szemiotika vagy éppen a hálózattudomány, no meg persze a tudománytörténet, ami nélkül nincs tudományos haladás. Nem kötelezte el magát egyetlen tudományos irányzat mellett sem, de láthatóan hatással volt rá a 20. századi modern nyelv- és irodalomtudomány, strukturalizmus, szemiotika. De nem vált soha puszta formalistává, legalább annyira elköteleződött a funkcionalista, pragmatista irányzatok iránt.

És persze mindez sok-sok kultúrában és nyelvben, magam legalább hat nyelven hallottam VV tanár urat megszólalni, és könnyedén váltott egyikről a másikra….

Voigt Vilmos tanár úr tudományos és publikációs tevékenysége felmérhetetlen. A Debreceni Egyetem Néprajz tanszéke 70. születésnapjára megjelentette bibliográfiáját (2010). Ebben 1960—2009 között 2194 tétel található. A Voigt Vilmos könyvészete 2. kötet 2015-ben jelent meg ugyancsak Debrecenben. Ez a második kötet a pótlásokkal együtt 2473-ra növelte VV tanár úr publikációnak számát. És persze nincs megállás.

Talán nem mindenki látja egyben, hogy az elmúlt 15 évben milyen jelentős publikációs tevékenységet folytatott. Megszületett Szegeden az Alkalmazott nyelvészeti mesterfüzetek sorozatában három mestermunkája: Jeltudomány (2011), Etnoszemiotika (2013), Jelek és vallások (2015). Megszületett egy „csonka” trilógiája a vallástudományról: Bevezetés a vallástudományba: A vallási élmény története  (Timp, 2004), A vallás megnyilvánulásai (Timp, 2006). Megszületett egy mesekutatásról szóló összeállítása: Mesesző. Tanulmányok meséről és mesekutatásról (MTA-ELTE, 2007-2008). Egy folklorisztikai-irodalmi összefoglalója: A folklorisztika alapfogalmai (Argumentum, 2014). És két válogatás filológiai-szemiotikai munkásságból: Finnugrisztika – filológia – folklorisztika (DE, 2018), A jelek valóságáról – a valóság jeleiről (Gondolat, 2019). És tudunk róla, hogy műhelyében még további nagy munkák formálódnak…

…Kedves Tanár Úr!

Mit mondhatnék, a Szemiotikai Társaság nevében, és mit mondhatnék, mint ceremóniamester? Csak annyit, hogy Isten éltessen, legyen még sok-sok közös szemiotikai élményünk, jó társaság, nagy beszélgetések, sok-sok megfejtendő titok, magyarázatkeresés a világ dolgaira.

(A teljes szöveg a Szemiotikai Tájékoztató 2020/1. számában olvasható.)

A köszöntésen készült képek megtekinthetők honlapunk Képtárában.



Új hozzászólás