Először is jó tudni:

& Szent László alapította Nagyváradot, és adta nevét (Varadinum).

& Szent László állandó jelzői: lovagkirály, a haza atlétája, Isten atlétája.

& Nagyvárad mint Szent László-búcsújáróhely: a magyar Compostela.

Jánó Mihály (történész, művészettörténész) bemutatta és értelmezte a középkori templomi Szent László-freskókat. Könyve is jelent meg erről: Színek és legendák (Székely Nemzeti Múzeum – Pallas Akadémia Kiadó), valamint: A gelencei Szent Imre műemlék templom kalauza (Háromszék Vármegye Kiadó). Élénk beszélgetés alakult ki a Szent László harca a kun vitézzel monda és ábrázolások kapcsán (fejbenézés, kurkászás). Kiderült, hogy egy-egy képnek még a legapróbb részlete is tengernyi kérdést vet fel, pl. azt, hogy egy mit jelent egy odafestett szív.

Nagyváradon zajlott éppen a reformáció 500 éve konferencia is, erre utalva szóba került, hogy általános nézet szerint a reformáció során levakarták vagy lefestették a középkori freskókat. Ilyen is volt, de tudni kell, hogy például Gelencén is bevakolták, ahol pedig nem volt reformáció. Ennek oka pedig az volt, hogy a freskók a vizes falakon tönkrementek.

Cservenka Judit a Szent Lászlóhoz kapcsolódó helynevekről, Pomogáts Béla pedig a versekről beszélt. Balázs Géza Szent László és Várad, a magyar Compostela kapcsolatát mutatta be: históriák, legendák, tárgyak (épületek, szobrok) kapcsán. Kiderült, hogy ő maga egy „Lászlóvárosnak” tervezett Kőbányán született. Lőrincz Gabriella beregszászi költő elszavalta Szent Lászlónak szánt versét. Moritz László, a program szervezőjének zárszava után az egyetem aulájában Veress Emese Gyöngyvér megnyitotta a Közép-európai Kulturális Intézet Szent László-emlékkiállítást.

A programban helytörténeti séta is szerepelt, amelyet Fleisz Judit történelemtanár vezetett: természetesen a Szent László székesegyházhoz és a püspöki palotához. Kevesen tudják, de Váradnak négy székesegyháza volt: az első egy gótikus székesegyház a vár területén, a második a török után, 1692-ben épült (ma Szent Brigitta templom), a harmadik a belvárosi Szent László templom, és a negyedik a most is álló csodálatos barokk székesegyház, amely 1780-ban készült el. Eger és Esztergom után a korszak harmadik legnagyobb székesegyháza.

Megtudtuk, hogy orgonáján ma már csak két dolgot lehet játszani: zenét vagy szamárbőgést (tudni kell, hogy melyik billentyűt kell lenyomni a zenéhez).

A konferencia résztvevői a székesegyház múzeumában megnézték az 1892-ből származó új Szent László-hermát (fejereklyetartót), amelyet Ipolyi Arnold püspök rendelt meg a Győrben lévő korábbi herma pótlására.

A Szent László-konferencia résztvevői elgondolkodva hallgatták a tudós tárlatvezetőt, aki elmondta, hogy sok iskolacsoport érkezik a székesegyházba, de a diákok liturgikus műveltsége hagy némi kívánnivalót maga után. A templomi kehelyre azt mondják: tölcsér, a püspök atya kezében lévő pásztorbot szelfibot, a hordozható tábori oltárt pedig nyilván a hordozható pap hordozza… Szerencsére a csoporthoz csatlakozott jó néhány váradi egyetemi hallgatók, akik valószínűleg pontosabban fogalmaznak majd.

A program az NKA támogatásával valósult meg.

A rendezvényen készült képek megtekinthetőek itt.

(Szöveg és képek: Balázs Géza)