Hosszantartó betegség után idén január 7-én elhunyt a vezető amerikai szemiotikus és filozófus.
Teológiát és filozófiát tanult, sőt egy ideig domokosrendi szerzetesnek készült. (De fogadalmat már nem tett.) A dominikánus filozófia tanulmányozása során jutott el John Poinsot alakjához és annak “De Signis” c. monumentális traktátusához (1632). Fiatalon, 1968-tól Thomas Sebeok tanácsára foglalkozott e művel, és ennek révén kapcsolódott be az amerikai szemiotikába. Deely 1985-ös kétnyelvű kritikai kiadása a korai európai szemiotikatörténet egyik fordulópontját jelentette. Élete egyik legfontosabb szakaszában a houstoni (Texas) St. Thomas egyetem tomisztikai központjának munkatársa volt.
Az Egyesült Államok szemiotikájának meghatározó személyisége lett, számtalan konferencia és kiadvány létrehozója. Maga tucatnyi átfogó monográfiát publikált, amelyekben az európai gondolkodás kezdeteitől a 21. század posztmodern társadalomelméletéig vezet el. Olyan sok és olyan kiváló könyveket írt, hogy csak most, az “utókor” néz szembe igazán e hatalmas életművel — mást és mást emelve ki.
Természetesen Sebeok mutatott be bennünket is egymásnak, és azóta sokszor találkozhattunk, dolgoztunk együtt, vagy egymás után, mint pl. a helsinki egyetem szemiotikai vendégprofesszoraként. Dinamikus és parancsoló személyiség volt, különös kvalitás- és humor-érzékkel, amit kollégái zöme egyesen nem bírt elviselni. Modern, kibernetikailag is újító tudós volt, folyton tornyosuló tervekkel és szervezkedéssel, amelyben a pénz központi szerepet játszott.
Amikor 1990-ben Sebeok 70. születésnapjára Budapesten megrendeztük a “Symbolicity”-konferenciát, ebben fő része volt, és ekkor lett a Magyar Szemiotikai Társaság egyetlen “élethosszig” tagja. Amikor 1993-ban Amerikában megjelent e konferencia anyaga (“Symbolicity”) ez is főként neki volt köszönhető.
Minthogy az Egyesült Államokban nem volt jelentőségének igazán megfelelő állása és “rangja” — többször is külföldön volt vendégprofesszor, akár félévre sőt évre is (Brazília, Finnország, Észtország, Bulgária stb.) Elég előrehaladott volt budapesti
meghívásának előkészítése is, ám fia halála miatt ez a terv hirtelen félbe szakadt.
A Nemzetközi Szemiotikai Társaság honlapján “Obituary of John Deely – Comments” rovatot nyitottak, ahol Ismerősei (sőt főleg mások) búcsúznak tőle. Magyar kapcsolatairól is beszámoltam itt leírt rövid méltatásomban. Azt sem felejtettem el megemlíteni, úgy tudom, hosszú évek során barátok voltunk. Nem mindenki hiszi el, ám tény, hogy nemcsak másoknak feladatokat kiosztó, és progresszív, hanem segítőkész, egyenesen jószívű ember is volt.
Meg kell találni a megfelelő alkalmat, hogy a Magyar Szemiotikai Társaság keretében méltó módon mutassuk be gazdag életművét. Deely továbbra is társaságunk “life member”-e kell hogy maradjon.
(Voigt Vilmos)
