Öcsém! Bolondgombát ettél-e, vagy ezer sátán bújt beléd? vagy mind a kettő megtörtént rajtad? (…) micsoda munka ez? (…) Mondolat! Mondolat! Láncos lobogós bolondolat, igazi bolondolat! s én azért pénzt? a Mondolatért! (…) Ha már egyszer belebújt az írói rossz lélek, nem tudtál okosabban írni? (…)

Elfeledett nyelvészek, nyelvi hétköznapok. Elsőként az éppen 200 éve ezelőtti Felelet a Mondolatra röpirat kapcsán igyekszünk feltárni az akkori szereplők magatartását, megrajzolni arcképét. Kazinczy vezéralakja körül most leginkább Szemere Pál és Kölcsey Ferenc bukkan fel, szembenállva a veszprémi Somogyi (ahogy ők gúnyolják: Bohógyi) Gedeonnal és a debreceni nyelvészekkel, kitérve a két vitaíró (újabban sokat taglalt) kapcsolatára. A kép persze nagyon összetett. Levelekből, dátumokból, megjegyzésekből, helyszínekből és természetesen írói szövegekből, szótárakból igyekszünk rekonstruálni, kikövetkeztetni egy 200 évvel ezelőtti magyarországi kulturális esemény erőviszonyait, szereplőinek arcképét. Ezért mentünk el a helyszínre is, 2015. szeptember 25-én például a „hely szellemével” ismerkedtünk, Fráter Zoltán irodalomtörénész meghatározásával: a „péceli kiskastélyos világgal”. Pécelt akár „második Széphalomnak” is nevezhetnénk. Berecz Ágnes és Lángi József (2003) szép kiállítású könyve: az Aranyidők a péceli Ráday-kastélyban bemutatja egy középnemesi család „barokk” életmódját, a Ráday-kastély oldalfalain fennmaradt monokróm (szürke tónusú) faliképeket és azok metaforikáját. A kastélyt jelenleg a Műemlékek Állami Gondnoksága üzemelteti, rekonstrukciója folyamatos.