Hogy mióta van udvariasságkutatás, azt tudjuk, hogy mi az udvariasság eredete? Levezethető az emberi viselkedéskomplexumból (rangsor), vagy a párvonzásból (tetszés, hajlandóság elnyerése, gerjedelem felszítása. A tetszésvágy már az állatvilágban is irányítja a viselkedést, sőt átalakítja a külsőt (gondoljunk a szarvasbika bőgésére, a madarak énekére, a fajdkakas dürrögésére, a pulyka pöffeszkedésére, a daru táncára, amelyek határozottan esztétikai jellegű megnyilvánulásoknak tetszenek). És hol kezdődik az udvariasság az ember életében? A csecsemő rögtön mosolyog. A 3. életévét be nem töltött gyerekek a leginkább udvariasak. Mindezt az udvariasság témakörében még nem hangoztatták, ehhez szemiotikai alapállás, szemlélet kell. Az udvariasságot a nyelvben rendelkezésre álló „helyettesítő viselkedés” teszi lehetővé. S ami ráépül, az már illemirodalom, művelődéstörténet, nyelvtörténet, nyelvművelés, újabban netikett, sőt komunikett. Meg leginkább pragmatika, például az udvariasságelméletek. Az udvariasság társadalmi-kulturális norma, „kérdés, hogy melyik szubkultúra fogja a gyeplőt”. Mivel köszönthetnénk udvariasabban, tisztelettudóbban a 2016-ban 25 éves Magyar Szemiotikai Társaságot, mint az Udvariasság című kötettel? Benne nyelvészek, irodalmárok, művelődéstörténészek, filozófusok, kommunikációkutatók, néprajzkutatók „udvarias” tanulmányaival.
Udvariasság
Magyar szemiotikai tanulmányok 33-34.,
Magyar Szemiotikai Társaság
2016 Budapest
252 old. oldal
Bolti ár: 2800 Ft
Udvariasság. Szemiotika, művészet, irodalom, nyelv
