Egerben nyolc éve indult útjára a magyar szemiotika új hulláma, s mára nemzetközivé is lett. A Semiotica Agriensis 8. konferenciájának fő témája az étkezés szemiotikája volt. A konferenciasorozatot a Magyar Szemiotikai Társaság indította, s az Eszterházy Károly Főiskola fogadta be. Idén a Dobó István Vármúzeum adott hozzá patinás, méltó környezetet.  Október 1-3. között Eger a magyar szemiotika fővárosa volt.

„Az vagy, amit megeszel”
A konferencia nemzetközi szekciójában Giuliana Pascuci olasz művészettörténész mutatta be az olasz csendélet (olaszul: natura morte, azaz halott természet) útját a reklámig. Előadásának fő gondolata az volt, hogy a csendélet „átmegy” a mai reklámba. Előadását Petőfi S. János, a világhírű szemiotikus vezette be. Voigt Vilmos az „az vagy, amit megeszel” szállóige művelődéstörténeti hátterét mutatta be.

Szempontok, érzékelések
Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor a gasztroszemiotika dimenzióit rendszerezte, például ilyen szempontok szerint: hétköznapi/ünnepi, szent/profán, étvágygerjesztő/gusztustalan, természetes/mesterséges, nyugati/keleti, bő példatárat és további ötleteket szolgáltatva a hallgatóságnak. A konferencia meghívott vendége volt Forgács Attila, a Corvinus egyetem intézetvezetője, aki két előadást is tartott: Gasztropszichológia és Médiaüzenetek – evésszavarok címmel, s a konferencia végén ki is érdemelte a legjobb előadó díját. Előadásaiban az evés lélektanával foglalkozott. Andok Mónika két politikusi szakácskönyvet elemzett, amelyre rímelt két nappal később Krämer Annamária előadása is. (Legalábbis amennyiben Lévai Anikó szakácskönyvét is elemezték.) Előadásaik egyik mottója lehetne: „Jó hír, hogy nincs bal-, illetve jobboldali pörkölt, viszont az étel konszenzusteremtő”.  Szőllősy-Sebestyén András az étkezés evolúciójával foglalkozott, Bednanics Gábor a bor szemiotikáját „diszkurzív tapasztalattal” közelítette meg, s megjegyezte, hogy „a kóstolás elsősorban nem érzékelési kérdés”, vagyis: kulturális tapasztalat. Balázs Géza a pálinka reneszánsza mellett az ízlelés-szaglás-tapintás érzékletek kapcsolatait a szemantika vallatásával igazolta, majd pedig Kiss Róbert Richard vezetett be a Coca-Cola főhadiszállásának (Atalantának) a titkaiba. Megtudhattuk, hogy „kitalálni mindenki tud valamit, ámde eladni…”

Irodalmi kapcsolatok
Szombaton Büky László a Füst Milán lírájában felbukkanó gasztronómiai vonatkozásokat elemezte. Kusper Judit Mikszáth műveiben kereste az étkezések szimbolikus gyökereit, Németh Zoltán „palimpszeszt” eljárással Parti Nagy „nyelvhúsával” és Pálfi György Taxidermiájának gasztronómiai vonatkozásaival foglalkozott, Dósa Annamária a vámpírok kapcsán érintette a témát, Gáspár Kinga pedig a karácsonyi kántálás étkezési rendjéről szólt. Schirm Anita a gasztroreklámokat vette górcső alá, Tomesz Tímea Eger borneveit vallatta, Angyal László viszont Salgótarján kocsmaneveit elemezte.

Népek, konyhák
Egy érdekes szekcióban, a népek, konyhák tematikájában a nyitrai Benyovszky Krisztián az olasz ételek szemiotikai rendszerét vázolta fel (utalva a nemzetközi előadásra), Harmati Ágota a baszk gasztronómiával, Tóth Szergej és Tokaji Ildikó az orosz étkezés szemiotikájával foglalkozott. Szirmai Éva a televíziókban burjánzó gasztroshow-t, azaz a magyar műfajnak tekinthető gas(z)trorealityt elemezte, Újvári Edit a Pokol torka ikonográfiáját.
Vasárnap Pátrovics Péter az ételnevek fordításának (fordíthatatlanságának) kérdéséről szólt, érintve a kulturális szótárak kérdését. Veszprémi Eszter „ízes” előadása Krúdyt idézte meg – egyébként az íz – ízlelés – ízlés kérdése nagyon sok előadásban fölvetődött. Takács Szilvia a neten található süteményneveket osztályozta („Két emelet boldogság torta”), Bauko János egy óriási felvidéki korpuszban a a gasztroantroponima kérdését járta körül, vagyis azt, hogy milyen ételekre utaló nevek vannak egy adott régióban. Deák-Sárosy László Jancsó Nekem lámpást adott kezembe az úr című filmjének szemiotikájába vezetett be (étel, pontosabban felfalatás persze itt is van), Kelemen Zsolt pedig egy szubjektumszemiotikai elemzést mutatott be.

Kóstolások
Voigt Vilmos minden résztvevőnek egy kérdőívet adott, amelyet a konferencia végén értékelt. Péntek este Veres Gábor múzeumigazgató exkluzív várlátogatást szervezett a résztvevőknek, majd pedig H. Varga Gyula és Balázs Géza bemutatta az előző évi konferencia – csaknem 500 oldalas – kötetét, Az utazás szemiotikáját. Másnap este a Matheus Pálinkaház fergeteges pálinkakóstolójára került sor.
A konferencia résztvevői Olaszország mellett főként Szlovákiából (a Felvidékről), valamint Szegedről, Veszprémből, Dunaújvárosból, Nyíregyházáról érkeztek. A legjobb előadói díjat Forgács Attila mellett Tóth Szergej és Ujvári Edit érdemelte ki, Angyal László mint határon túli előadó kapott különdíjat.
A konferencia végén a szervezők bejelentették, hogy 2011. október legelején Emlékezet: ünnep – fesztivál rendezik meg a 9. Semiotica Agriensist, de addig is lesznek szemiotikai rendezvények – a november 18-i közgyűlésen kívül például a Szegedi Egyetemen május elején rendezik meg – a Társaság közreműködésével – Az identitás szemiotikája című egynapos konferenciát.
Kétségtelen, hogy a Matheus-pálinkák, az egri borok mellett a rendkívül barátságos, kollegiális légkör, a sokfelől jött, egymásra figyelő, egymást segítő szakemberek feledhetetlenné tették ezt a konferenciát is. Aki nem volt ott, az elhangzott előadások írott anyagát 2011-ben olvashatja. (B. G.)

Tekintsék meg a konferencián készült képeket!.